VERS: Félünk - POEM: We are afraid
Néhány sor a Covid idejéből (és szép fotók) // A few lines from the Covid era (and pretty photos)
🇭🇺 MAGYAR
(English below the photos)
Három éve született ez a rövid vers, a 2020-as Covid hisztéria tombolásakor. Így “élt” a társadalom nagy része:
Félünk
Félünk, hogy megtámad a kór,
Félünk, hogy felébred a pór.
Félünk, hogy most meghal a Nagyi,
Félünk, hogy visszanyal a fagyi.
Félünk kimondani szavakat,
Félünk meghallgatni másokat.
Félünk megcsókolni házastársat,
Félünk megölelni barátokat.
Félünk simogatni gyereket,
Félünk, hogy megárt a szeretet.
Félünk vidáman kacagni,
Félünk táncolni, dalolni.
Félünk utazni, dolgozni,
Félünk tanulni, gondolni.
Félünk, hogy élünk.
— Gerák Andrea
Budapest, 2020. szeptember 5.
Én így éltem akkoriban: csodáltam, amit lehetett, örültem annak, aminek tudtam. Nagyokat sétáltam, később bicikliztem, és amikor már rendesen ki lehetett menni az utcára, aluljárókban énekeltem, hiszen semmilyen rendezvényt nem lehetett tartani.
Ezt a versemet kinyomtattam, és éneklés közben osztogattam azoknak, akik dobtak nekem pénzt. Voltak, akik könnyes szemmel, hálásan megöleltek érte, nem törődve a ránk kényszerített távolságtartással…
További pillanatok:
Karanténnapló helyett - 3.
What you can see on these pictures is how I was living that time: admired things that I was able to, and I was glad about whatever I could do or see. I took long walks, later rode my bicycle, and when we could already go out to the streets, I was singing in subway passages - there were no any possibilities for events.
When I was singing, I gave out printed copies of this poem to those who tipped me. Some people gave me grateful hugs for it, with tears in their eyes, not caring about the antisocial distancing that was forced upon us…
🇬🇧 ENGLISH
This short poem was written three years ago, during the rampage of the 2020 Covid hysteria. This is how most of society "lived":
We are afraid
We are afraid that the disease will attack us,
We are afraid that the plebs will wake up.
We are afraid that Granny will die now,
We are afraid that the ice cream will lick back.
We are afraid to say words
We are afraid to listen to others.
We are afraid to kiss our spouse,
We are afraid to hug friends.
We are afraid to caress a child,
We are afraid that love will hurt.
We are afraid to laugh cheerfully,
We are afraid to dance and sing.
We are afraid to travel, work,
We are afraid to learn, to think.
We are afraid to live.
— Andrea Gerák
Budapest, September 5, 2020
(it is only a literally translation of the original Hungarian, I have not yet worked on a nicer English version. If you have any suggestions for it - rhymes etc -, please do tell me.)
Tetszett ez a bejegyzés?
Ha szívesen támogatnád a munkámat, kérlek, kattints erre a nagy sárga gombra, és iratkozz fel a számodra megfelelő opcióval!
Nagyon köszönöm, és azon kívül, hogy ily módon Te is részese leszel az alkotások megszületésének, velem együtt Karma is imádni fog téged! 😍
Alternatív adományozási módok
Ha a banki átutalás (és/vagy egyszeri támogatás) kényelmesebb a számodra:
IBAN: HU15 16200010-10128396-00000000
SWIFT: HBWEHUHBXXX
Magnet Bank, Gerák Andrea
Bankkártyával:
Készpénzzel:
vagy itt: andreagerak@substack.com, és találkozzunk!
Did you like this post?
If you want to support my work (which I need, indeed), please clicking on this big yellow button and subscribe with the option of your choice.
Thank you very much, this way you will be part of the creative process, and not only me but Karma will love you, too! 😍
Alternative donation options
If a bank transfer and/or a one-time donation is more feasable for you:
IBAN: HU15 16200010-10128396-00000000
SWIFT: HBWEHUHBXXX
Magnet Bank, Gerák Andrea
Bank card:
Cash (Is King)
or at andreagerak@substack.com and let’s meet!
