Karanténnapló helyett - 3.
Nos, ilyen hangulatban teszi meg manapság a tisztes polgár a napi rutinútját a békávéval – amikor egyszercsak hegedű-, harmonika-, fuvola- vagy énekszót hall az aluljáróban vagy a sétálóutcán...
A celebek manapság karanténnaplót írnak, mert 2020-ban az a média által diktált menőség. Az ő életüket pedig – úgy tűnik – a koronavírus írja. Se celeb nem vagyok, se karanténba nem kényszerülök, ezért én azt írhatok, ami éppen eszembe jut. Pillanatok, benyomások, gondolatok, történetek.
2020. november 24, kedd.
Ó, igen, éneklés. Erről kezdtem el írni az előző részben. (Karanténnapló helyett – 2. Itt pedig Karanténnapló helyett – 1.)
Nos, ilyen hangulatban teszi meg manapság a tisztes polgár a napi rutinútját a békávéval – amikor egyszercsak hegedű-, harmonika-, fuvola- vagy énekszót hall az aluljáróban vagy a sétálóutcán (amin ő, ugyebár, nem sétál rendeltetésszerűen, hanem végignyargal).
Az ideges, kaotikus zsongásból egy-egy pillanatra kitűnik egy megnyugtató, felemelő, szívderítő dallam, már-már földöntúli hang.
Valóban nem ez a méltó környezet egy gyönyörű népdalhoz a Csíki-havasokból vagy egy Mozart-darabhoz: a huzatos, rideg aluljáró, ahol a hegedűtokba belebámul a húgyszagú, koszos, alkoholista hajléktalan, hogy megszámolja, mennyit dobtak be a fiúknak, kicsit arrébb drága cuccokba kirittyentett cigányok árulják a kamu jótékonysági képeslapokat, naptárakat, matricákat, kiszemelt áldozataikra szinte rácsimpaszkodva, hosszú métereken keresztül követve igyekeznek rájuk tukmálni az “ajándékot”, egy kis támogatásért cserébe a “szegény/rászoruló/beteg/rákos/Down-kóros/árva gyerekeknek”, néha elsétálnak a zenész előtt, foghegyről odavetve: “Némulj már el”, „Kussolj már, hogy dögölnél meg!”, drogos fiatalok kéregetnek, szorgalmasan dolgozik a jegyautomata-használtjegy árus maffia is.
A metró, a vonat, a villamos szakaszosan ontja magából a rohanó, loholó, cipekedó, egy pizzaszeletet gyorsan bekapó, telefonáló, menetközben is kütyübámuló- és nyomkodó, ideges, zombiszerűen a semmibe meredő utasokat – sokan az út minden centiméterét ismerik már, a testük automatikusra van állítva.