VERS: Tartozom valahová - POEM: I Belong
Tizenkét éve írtam ezt a verset (angolul), de még azóta se meséltem el a történetét. Lehet, hogy majd csak akkor, amikor végre nyugodtan leülhetek és elkészíthetem a könyvemet, amely már réges-régóta érik bennem.
Amiért pedig ezek a sorok pont ma jutottak eszembe, az egy szintén óriási próbatétel, aminek éppen a kellős közepén vagyok, és igen kemény pillanatokat szerez, de erről nem beszélnék nyilvánosan. (Ha téged nagyon érdekel, erre az emailre válaszolva kérdezz!)
Ennyi bevezető után jöjjön maga a vers:
TARTOZOM VALAHOVÁ
Megöl, amikor nem beszélhetek,
Megöl, amikor hallgatom kell arról,
Amit látok.
Megöl, amikor hazudnom kell,
Amikor mosolyt kell feltennem,
Bár belül nem érzem.
Üres kirakat, semmi más.
Amikor látom, hogy fekete,
Mégis azt mondják: fehér.
Amikor látom, hogy ez nem oké,
Mégis azt mondják:
"Teljesen rendben!"
Megöl, amikor mutatnom kell, hogy
Minden stimmel.
Alattomos, mérgező,
Lassan kúszó, biztosan ölő
Lélek-rák.
"Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek" -
Barátunk is elmondta.
Így hát ezt választottam:
ÉLEK.
Életet élni, amely csak
Énhozzám tartozik,
Egyben minden Emberhez.
Életet élni, ahol én döntöm el,
Mi igaz számomra.
Ahol én mondom meg, hogy
Én mit látok.
Ahol a madaraknak szárnyuk van szállani,
Ahol anyák meghallják babájuk sírását,
Ahol a kicsi gyerekek nem gyávák.
Életet élni, ahol a költők írnak,
Táncosok pörögnek, ugranak,
Festők adják a színeket.
Az Élethez tartozom.
Oda tartozom, ahol nevetés hasad,
Ahol szeretők csókolnak.
Ahol nincsenek megírva
Üres ígéretek.
Ahol épelméjűség uralkodik,
Ahová a Szellem szólít.
Nem tartozom se párthoz, se klubhoz,
Se egyházhoz, se valláshoz,
Szervezethez, szövetséghez.
Saját fajtámhoz tartozom,
Egyetlen gyermekemhez,
Elmém békéjéhez.
Saját hangomhoz tartozom.
És talán - remélem -
Egy másik szívhez.
Azokhoz tartozom, akik
Ecsettel, tollal, vonóval, húrral,
Vésővel adnak enni másoknak.
A szabadgondolkodókhoz,
Szabad-mondókhoz,
Szabad-tevőkhöz tartozom.
S amikor majd éveimre visszanézek,
Csukott szemmel immár,
Az égiek megkérdeznek:
Jó volt-e, ahogyan tartoztam valahová?
- Budapest, 2011. január 15. (születésnapomon)
Borítókép: a Duna Leányfalunál
Tetszett ez a vers? »
Hívj meg fellépni, vegyél valamit tőlem, támogasd a munkámat valamilyen módon - némelyik pénzbe kerül, némelyikre nem kell költened egy fillért sem:
Millió köszönet!!!!
Kedves Andrea
Ez a vers egy kiindulópont. Egy alap.. ahonnan újra megpróbált elindulni fölfelé, azzal a reménységgel hogy az egyszerű és tiszta dolgok nem korhadhatnak és romolhatnak meg. És ettől sose lesz ingatag amit erre az alapra épít, és nem kell csalódni és zuhanni és félni..
Ha így gondolta, akkor értem.. ismerem a lelkiállapotot amit a vers írása idején érzett.