Először szavalom saját versemet felvételen. Négy éve írtam, a Covid cirkusz tombolása idején. Így élt a legtöbb ember…
//
This is the first time when I recorded a recital of my own poetry. I wrote this four years ago, in the height of the Covid circus. I believe it is a fine poem in Hungarian, but I couldn’t translate it into a proper English one with rhymes, rythm and all. Enjoy anyway; this is how most people lived…
MAGYAR
CSAK EGY KICSIT
Csak egy kicsit bezárkózunk,
Szájunkat befogjuk magunk.
Félelemmel indul napunk,
Kávéhoz számokat kapunk.
Csak a hírekre figyelünk,
Barátokkal összeveszünk.
Parancsot némán követünk,
Már testünkért sem felelünk.
Csak egy kicsit begubózunk,
Álmainkról mind lemondunk.
Nem dolgozunk: panaszkodunk,
Nincsen munkánk, hát feladjuk.
Mindenkit messze kerülünk,
Már egymásnak sem örülünk.
Nem ölelünk, nem ünneplünk,
Nem zenélünk, nem éneklünk.
Pillantásunkkal is ölünk.
Csak egy kicsit még kibírjuk,
Nem baj, ha megbolondulunk.
Videókon táncikálunk,
Tűszúrásnak tapsikolunk.
A Szent Tudományban hiszünk,
Bűnözőket istenítünk.
Csodaszerben reménykedünk,
Vakon mindent félreteszünk.
Észérvekkel nem törődünk,
Józanságunkat elvetjük.
Árnyékunktól megijedünk,
Még a gyerektől is félünk.
Csak egy kicsit még kihúzzuk,
Zsebünk, lelkünk kifordítjuk.
Megszakadunk, elfásulunk,
A képernyőre bámulunk.
Az számít, hogy jónak látsszunk,
Mindegy, hogy mi mit akarunk.
Nem gondolkozunk, nem vagyunk,
Csak egy kicsit mind meghalunk.
Engedjük, hogy ez a sorsunk?
— Gerák Andrea
Budapest, 2021. január 19-20.
ENGLISH
JUST A LITTLE
We close ourselves just a little,
We keep our mouths shut.
Our day starts with fear,
We get numbers to coffee.
We only listen to the news,
We fight with friends.
We silently follow orders,
We are no longer responsible for our bodies.
We cocoon ourselves just a little,
We give up on all our dreams.
We don't work: we complain,
We have no work, so we give up.
We push everyone away,
We are no longer happy for each other.
We don't hug, we don't celebrate,
We don't play music, we don't sing.
We kill with one glance.
Just endure a little longer,
It's okay to go crazy.
We dance on videos,
We applaud needle pricks.
We believe in Holy Science,
We deify criminals.
We hope for a miracle cure,
We blindly put everything aside.
We don't care about reason,
We throw away common sense.
We are afraid of our own shadow,
We are even afraid of children.
We hold on just a little longer,
We turn our pockets and souls inside out.
We break down, we become stiff,
We stare at the screen.
What matters is that we look good,
It doesn't matter what we want.
We don't think, we are not,
We all die, just a little.
Do we allow this to be our fate?
— Andrea Gerák
Budapest, January 19-20, 2021.
This is just kind of a literaly translation and if you have any suggestions for rhymes etc, to make it a prettier, proper poem, I will appreciate it.
Azokban a napokban csak biciklizni és sétálni tudtam a szinte üres városban, vagy a természetben // In those days, I could only bicycle and walk in the almost empty city, or in nature
Tetszett ez a bejegyzés? // Did you like this post? »
Kérlek, támogasd a munkámat valamilyen módon - némelyik pénzbe kerül, némelyikre nem kell költened egy fillért sem: hívj meg fellépni, vegyél valamit tőlem, dobj valamennyit a kalapomba, iratkozz fel, ajánlj be, oszd meg a dolgaimat, szólj hozzá…
//
Please support my work in any of several ways; some will cost you money, others you can do without spending a dime: book me for your event, buy something from my shop, drop something into my virtual hat, subscribe, recommend, share, comment…:
Mutasd meg valakinek, akit érdekelhet // Show this to someone you know who might be interested:
Köszönöm, Thank you!!!
Share this post