VERS: Szürke tangó
SZÜRKE TANGÓ
Kutas Ágnes (Fililibi Duó) Bézs tangó című számának dallamára
Jövünk és megyünk, szeretünk, eszünk és iszunk,
Dolgozunk, borozunk, ölelünk és csókolunk,
Félünk, hogy meghalunk, hallgatunk, majd' megfúlunk,
Élünk vagy halunk? Mi végre, hová jutunk?
Telefont nyomunk, tévé előtt bambulunk,
Fészbúkon lógunk, mindegy, hogy mit is mondunk,
Híreket hallgatunk, számokat készen kapunk,
Rettegünk, gyűlölünk, veszekszünk és harcolunk.
Nevetünk, sírunk, ordítunk, néha csalunk,
Nem tudjuk, meddig tart, hová vezet az utunk,
Félünk, hogy meghalunk, *nem tudjuk, hol van dolgunk,*
Élünk és halunk, mi végre, hová jutunk?
*vagy: azt hisszük, mindent tudunk
— Gerák Andrea
Nem emlékszem pontosan, mikor írtam ezt, valamikor 2021-22-ben, a Covid idején. Sajnos, azóta is aktuális. Amiért most tettem közzé: nagyon szomorú, hogy március 15-i nemzeti ünnepünk, amelynek az összefogásról, szabadságról kellene szólnia, pártpolitikai gyűlölködésbe, acsarkodásba, magyar emberek további egymás ellen fordulásába, SZÁNDÉKOS egymás ellen hergelésbe torkollott.
Szégyellje magát mindenki, aki valamilyen szinten ezt szította, illetve mindazok, akik bedőltek az “Oszd meg és uralkodj!” borzalmas cseleinek, és lelkes, tiszteletteljes ünneplés helyett dühösen üvöltöztek azokat becsmérelve, akik valamiben nem értenek velük egyet!
Sajnos, a probléma sokkal mélyebb mint az, hogy valaki kormánypárti vagy ellenzéki.
Nem is fog javulni, sőt, csak rosszabb lesz, amíg emberek úgy élnek mint ebben a versben.
A Szürke tangó egy a Tartozom valahová című kötetem mintegy hetven írásából; digitális formában már megjelenés előtt is kérheted:
Tetszett ez a bejegyzés? »
Kérlek, támogasd a munkámat valamilyen módon - némelyik pénzbe kerül, némelyikre nem kell költened egy fillért sem: hívj meg fellépni, vegyél valamit tőlem, dobj valamennyit a kalapomba, iratkozz fel, ajánlj be, oszd meg a dolgaimat, szólj hozzá…:
Mutasd meg valakinek, akit érdekelhet:
Még néhány versem:
VERS: Csak egy kicsit - POEM: Just a Little
Először szavalom saját versemet felvételen. Négy éve írtam, a Covid cirkusz tombolása idején. Így élt a legtöbb ember…
És egy könnyedebb:
