Édeske, te cuki!
Avagy: Cukiságok a cukiban // Sweet little stories from a confectionery (in Hungarian)
Egyik kedvenc helyem a nagymarosi Édeske cukrászda. Külön lehet regélni az isteni kávéjáról, a szépséges és finom süteményekről, tortákról, a berendezésről, a szinte kis mesebeli hangulatról, meg az ott dolgozókról, akik barátaimmá váltak – itt pedig néhány ellopott beszélgetésfoszlány következik; ilyen pillanatok töltik meg élettel a lugasos udvart.
//
ENGLISH: These are very short stories from a place where I was staying for a while in Nagymaros, a small town in the Danube Bend in Hungary - unfortunately I can’t really translate them, because the Hungarian language plays a big part in most of them.
This confectionery is called Édeske (“little sweetie” or “sweetheart”) and I highly recommend a visit, if you happen to be around Nagymaros.
Édeske Confectionery on Facebook. I think they also have B&B accommodations.
****
Actually, this one moment happened in English:
Drizzling rain, Saturday morning in November, a group of people are sitting around the largest table, and an extra chair is pulled over. They are a traveling group, the conversation is in Hungarian and English.
– Are you following JLo? She is not an influencer. She is an Artist. Artists create actual, valuable content.
– Yes, and influencers are only doing marketing and promotion so that many people will follow them, but normally they don’t have their original creations. Nor thoughts.
Quetly by the next table, I raise my head up high…
****
But have a look at the photos below, and a few other posts from Nagymaros and the area:
Első kerekezés: Kismaros - Nagymaros, 2020.10.04.
(Nem szoktam ilyen gyakran posztolni, de ez most elém került: 2019. december 14-én írtam, és annyira cuki, hogy muszáj ismét megosztanom :) )
Édeske, te cuki!
November közepi vasárnap; a tizenöt fok fölötti vénséges-vénasszonyok nyarában sokan térnek be fagyizni. Pici kislány az anyukájának (négyéves körüli lehet):
– Hű, ez egy kicsikét hideg!
– Igen, a fagyi ilyen.
– Tudom, csak még nem vagyok hozzászokva. Azért egy kicsikét már ősz van!
***
Csepergő eső, novemberi szombat délelőtt, a legnagyobb asztalt körbeüli egy társaság, plusz széket is odahúznak. Utazó csapat, magyarul és angolul folyik a beszélgetés.
– Are you following JLo? She is not an influencer. She is an Artist. Artists create actual, valuable content.
– Yes, and influencers are only doing marketing and promotion so that many people will follow them, but normally they don’t have their original creations. Nor thoughts.
(Fordítás, ha nem erősséged az angol:
– Követitek JLo-t? Ő nem influencer. Ő Művész. A művészek valódi, értékes tartalmat hoznak létre.
– Igen, az influencerek pedig csak marketinget meg reklámot csinálnak, hogy sokan kövessék őket, de általában nincsenek saját, eredeti alkotásaik. Se gondolataik.)
A szomszéd asztalnál csendben kihúzom magam…
Zárójelben: ez a történet viszont nem annyira cuki:
A durva valóság, PR máz nélkül - The harsh reality, without PR facade
****
Októberi nap, ovi után. Gyerekek játszanak, futkosnak, lelkesen skandálják:
– Cuk-rász-da! Cuk-rász-da!
Mi vagyunk a cuk–rász–da!
Cuk-rász-da! Cuk-rász-da!
Cuk-rász-da! Cuk-rász-da!
****
Decemberi délelőtt, középkorú pár két, jól megrakott tányérral távozik a pulttól, de csak lassan araszolnak az asztal felé, a sok-sok kirakott, gyönyörű finomság nem engedi el őket egykönnyen. Végül a férfi megembereli magát, felgyorsítja a tempót:
– Nem szabad ezeket nézegetni, mert akkor mindig csak enni akarok!
****
December, ebédidő, fiatal apuka jön be az étterembe három gyerekkel: a pici békésen fekszik a babakocsiban, a két nagyobb, óvodáskorú viszont tele van energiával és kíváncsisággal. Bekukkantanak ide-oda-amoda, megnéznek ezt-azt-amazt, kérdezősködnek, ismerkednek, felfedeznek. Mint a gyerekek.
Egyszer csak a fiúcska bejelenti az apjának:
- Megcsókolom a békát!
- Hogy... Mit csinálsz...?
- Megcsókolom a békát!- A kislány rátromfol:
- Én még jobban megcsókolom! - Máris skandálja a kis kórus:
Megcsóó-koljuka-bééé-káát!
Megcsóó-koljuka-bééé-káát!
Megcsóó-koljuka-bééé-káát!
Megcsóó-koljuka-bééé-káát!
Én meg azóta is keresem, keresem, hol van a csókolnivaló béka...
****
Október huszonharmadika, az ünnepnap és a csodás idő miatt tele van az udvar. Gyerekcsapat játszik, a hangjuk alapján legfeljebb 7-8 évesekre saccolom őket. Tapasztalt fiúcska :
– Látod, Ádi? Ezt hívják úgy, hogy szívás.
****
Október közepe, már majdnem igazán őszies az idő, de itt még az is barátságos. Azt itt nem árulom el, kinek a hangjára ismertem rá, nehogy a fejemre üssenek, de muszáj ideírnom, mert nem mindennapi élmény egy ilyet elkapni:
– Szép anyósom kiment az erdőbe. Majd jól fejbebassza egy tuskó!
****
December, karácsony előtti uzsonna: az asztalon alig fér a sok somlói galuska meg kávé. Hatan ülik körbe, öt középkorú vagy idősebb hölgy, és egy húsz év körüli fiú. Ó, ez így nagyon édes, reklámfilmbe illő kép, szinte mesebeli miliő: gyönyörű, régi bútorok, a kanapé kárpitja már-már egy festmény, csodás csillár és sziporkázó fények a nagymarosi adventi naptár egyik ablakának kidíszített habcsókos, babaházas kirakatában, odakint feldíszített fa - valóságos képeslap. A somlói és a kávé pedig isteni.
Mindehhez a gyönyörhöz a beszélgetés témája mi is lehetne más stílszerűen, mint - na, ezt ki nem találná a kedves Olvasó - az egészség, pontosabban a betegség...
Jó háromnegyed órán át csak azt hallani, hogy ki volt-van-lesz kórházban, milyen műtéten, kezelésen, hogyan javul illetve romlik az állapota, ki halt meg, ki hogy van megfázva, mennyire folyik az orra és mi folyik belőle, milyen színű és állagú köpetre mi a leghatásosabb a patikából és nagyanyáink módszereiből, ésatöbbi, ésatöbbi.
Minden van itt, kérem szépen, mi szem-szájnak ingere: vér, slájm, genny és egyéb váladékok. Szerencsére az alsótest kiválasztási produktumait és azok állapotait nem veszik górcső alá.
Még szép: végtére is cukrászdában vagyunk.
****
Szeptember utolsó szombat délelőttje, csodaszép idő, vénasszonyok nyara. Gyerekzsivaj az udvaron, majdnem mint egy kisebb óvodában – imádják a gyerekek, van itt hintaló, hintaágy, kis házikó konyhával, nagy hajó.
A felnőttek próbálkoznak:
– Indulunk, gyertek! Megyünk az erdőbe!
A felvetés nem igazán népszerű a sarjak között:
– Neeem! Ne mááár! Neee!
Pár perc múlva az egyik apuka:
– Megvagyunk?
Kisfiú:
– Rögtön! Apa, azért ne felejtsetek itt minket!
****
Szeptemberi koradélután. Hölgyek kávéznak. Beszédtéma: a mai politikai rendszer Magyarországon (az Orbán, ugyebár), összehasonlítva az átkos szocializmussal.
– Dehogynem, akkor is morogtunk! Csak akkor nem mertük kinyitni a szánkat, bazdmeg!
****
Szintén egy szeptemberi koradélután. Nagymama betért egy sütire két gyerekkel az ovi után. A sütin már túlvannak, egy ideje csak játszanak az eleven csemeték, a kisfiú bemászik, kimászik, felmászik, leugrik, pici húga meg követi.
Nagymama viszont nyilván nem bírja a tempót, mert egyfolytában igyekszik őket nyugalomra inteni, amit a kisfiú hangosan nehezményez.
– Én már nagy vagyok! Én már ötéves vagyok! Én már visszabeszélhetek!
****
Október eleje, kellemesen meleg késődélelőtt. A padon sütkérezve iszom a kávémat, kiváló a WiFi, jól lehet dolgozni. A hintaágyon ülve hét év körüli fiúcska nyalja a fagyiját, lábát lóbálva, tökéletesen sztereotíp módon. Anyukája néha lök egyet a hintán.
- Anya, tudod, mire gondoltam a zsúromon? Meg a születésnapom is? Hogy mindez vajon valóság - vagy csak álmodjuk?
Anyuka szótlanul a gondolataiba mélyed...
****
Tetszett ez a bejegyzés?
Ha szívesen támogatnád a munkámat, kérlek, kattints erre a nagy sárga gombra, és iratkozz fel a számodra megfelelő opcióval!
Nagyon köszönöm, és azon kívül, hogy ily módon Te is részese leszel az alkotások megszületésének, velem együtt Karma is imádni fog téged! 😍
Alternatív adományozási módok
Ha a banki átutalás (és/vagy egyszeri támogatás) kényelmesebb a számodra:
IBAN: HU15 16200010-10128396-00000000
SWIFT: HBWEHUHBXXX
Magnet Bank, Gerák Andrea
Bankkártyával:
Készpénzzel:
Küldj nekem emailt ide: andreagerak@substack.com, és találkozzunk!
