Énekverseny - Singing competition

Felléptem és zsűritag voltam egy iskolai népdaléneklési versenyen // I performed and was a jury member at a school folk singing competition

ENGLISH »

A múlt hét egyik fénypontja: egy érdi általános iskola népdalversenyét nyitottam meg domaházi énekekkel, amiket még annyi idősen tanultam otthon, a kazincbarcikai Borsod Néptáncegyüttesben, mint a résztvevő gyerekek egy része, majd zsűriztem is.

Domaháza a szülővárosom, Ózd mellett van, és ott még most is éneklik ezeket a dalokat, táncolják a régi táncaikat.

Ez egy 2006-os felvételem:

//

One of the highlights of last week: I opened a folk song competition at an elementary school in Érd with songs from Domaháza (which I learned back home, in the Borsod Folk Dance Ensemble of Kazincbarcika, when I was as young as some of the participating children) and I was also a jury member.

Domaháza is a village near my hometown, Ózd, and they still sing these songs and dance their old dances there.

This is a recording I made in 2006:

ENGLISH »

MAGYAR

Nem találom a fotót a csodaszép csokorról, amit a Teleki Sámuel Általános Iskolában kaptam, viszont lefényképeztem a borítóképen látható szépséget, amit testvériskolájuktól, a Marosvásárhelyhez közeli Sáromberke iskolájából kaptak. Rajta Széchenyi István szavai:

Ebben az iskolában ez nem csupán üres szólam, hiszen másodszorra rendeztek népdaléneklési vetélkedőt, több mint 30 gyerek részvételével.

Baráti együttműködésük immár hagyományosnak is mondható a helyi Tearózsa Énekkarral, akik szintén egy népdalcsokrot énekelve buzdították a kis versenyzőket.

Vezetőjükkel, illetve az iskola egyik nagyon barátságos igazgatóhelyettesével alkottuk hárman a zsűrit.

Maga a megmérettetés nagyon érdekes, izgalmas volt. Harmadikostól a hetedikes korosztályig, három korcsoportba voltak beosztva a kis énekespalánták, fiúk, lányok vegyesen. Az énekteremben gyűltünk össze, mindenki szépen felöltözve, ünneplőbe.

Csodáltam a bátorságukat, hiszen felnőttek közül is kevesen vannak, akik ki mernek állni énekelni egyedül, hallgatóság elé, pláne, ha valami megmérettetés-szerű eseményről van szó. Ráadásul nem volt előre meghatározott sorrend, hanem ők maguk jelentkeztek, hogy mikor ki akart énekelni következőnek.

Igen vegyes volt a tudásuk, tehetségük is: akadtak köztük rendkívül ügyes kis énekesek, akik némi gyakorlással nagyobb, "valódi" közönség előtt is megállnák a helyüket, vérükben van a szereplés, és szép hanggal, nagyon ügyesen adták elő a dalokat. Sőt, bátorítással, foglalkozással némelyeket később tisztességes énekesi pályán is el tudnám képzelni.

De voltak kevésbé, sőt, sokkal kevésbé ügyes gyerekek is, hiszen bármelyik gyerek benevezhetett, akinek volt hozzá kedve és bátorsága.

És ez volt benne a szép és igen tiszteletre méltó: a pedagógusok ugyan választhattak volna egy másik koncepciót, amikor csak azok a gyerekek mérkőznek meg egymással, akik valamilyen módon már bizonyították, hogy tehetségesek az éneklésben; szakmailag ez egy más színvonalú esemény lett volna.

Azonban ők úgy gondolták, hogy mindenkinek adjanak esélyt, aki szeretne indulni.

Amellett, hogy valóban sikerült kiszűrni néhány igen szép hangú, tehetséges kis énekesjelöltet, mindegyik gyereknek hasznára vált, hogy készültek rá, lámpalázukat leküzdve kiálltak a társaik és a zsűri elé.

Ez pedig a legügyetlenebb, legfahangúbb gyerek önbecsülésének, önértékelésének, önbizalmának is hallatlanul jót tesz, mert ezt a fellépést, szereplést később lehet, hogy valami teljesen más területen fogja kamatoztatni - amiben viszont ügyes!

Ez az élmény egy életre beléivódik, hogy őt egyszer nem kinevették vagy megszidták, mert valamiben nem volt olyan jó mint mások, hanem nyilvánosan bátorították, és örültek annak, amit ő csinált!

Mint ahogy a városi futóbajnokságokon is vannak menők, akik mindenki előtt fényévekkel érnek célba, de a nézők azoknak is tapsolnak és szurkolnak, akik legutolsóként éppen hogy csak bevánszorognak.

Mindegyik gyereknek az a boldog kis arca, miután túlesett a produkcióján! Istenem, látnod kellett volna, kedves Olvasóm! ❤

A helyezetteknek még egyszer gratulálok! Csakúgy, mint minden résztvevőnak; nagyon klasszak voltak, és máris izgatottan várom a jövő évi eseményt, ahol újra hallhatom őket, meg biztosan lesznek mások is, akik kedvet kapnak ilyen daloláshoz.

Annak különösen örültem, hogy NÉPDALOKRÓL szólt a nap, hiszen ezek a XXI. századi gyerekek, tinédzserek olyan dallamokat énekeltek, amiket előttünk, előttük már sok-sok százezren, többmillióan, évszázadokon keresztül:
"Múlton nyugszik a jelen, s azon a jövendő"...

Ezeknek az iskolásoknak van jövőjük, bár talán ezzel ők még nincsenek tisztában.

Még egyszer nagyon köszönöm a meghívást, a szíveslátást, és további sok-sok örömet kívánok a gyerekeknek az éneklésben!

Szeretettel,
Gerák Andrea

FELKÉRÉSEK »

A főszereplők, az éneklő gyerekek // The stars, the singing children

---

ENGLISH

Cover picture: I can't find the photo of the beautiful bouquet I got at Teleki Sámuel Primary School of Érd (HU), but I took a picture of this beauty that I saw at their place and that they have received from their sister school, the Sáromberke school near Marosvásárhely (Tirgu Mures, Transylvania, RO). On it are the words of Count István Széchenyi (1791-1860, one of the greatest statesmen in the history of Hungary):

"On the past, rests the present, and on it, the future."

This is not just empty talk in this school, as they organized a folk song singing contest for the second time, with the participation of more than 30 children.

They have a friendly cooperation that can be already considered traditional, with the local Tea Rose Folk Choir who also encouraged the little competitors by performing a few folk songs. Three of us, me together with their leader and one of the very friendly deputy principals of the school, formed the jury.

The contest itself was very interesting and exciting. The little singers, boys and girls, were divided into three age groups, from third to seventh grade. We gathered in the choir room, everyone all dressed up, looking festive.

I admired the kids’ courage, because it’s only a few adults who dare to stand up and sing alone in front of an audience, especially if it is a competition-like event. Moreover, there was no predetermined order, but they themselves announced who wanted to sing next.

Their knowledge and talent encompassed a very wide range: there were some extremely able little singers among them, who with some practice, could stand their ground in front of a larger, "real" audience, with performing already in their blood, and they presented the songs with beautiful voices and skillfully. In fact, with encouragement and practice, I could imagine some of them later having a decent singing career.

But there were also children who were less, or even much less skilled, since any child who had the desire and courage to do so, could participate.

And that was the beautiful and very respectable thing about it: the teachers could have chosen a different concept, where only those children would have competed who had already proven in some way that they were talented in singing; this would have been an event of a different standard, professionally speaking.

However, they had the idea that they would give a chance to everyone who wanted to take part.

In addition to the fact that at the contest, we really managed to find some very talented little singer candidates with excellent voices, each child benefited from preparing for this occasion, overcoming their stage fright and standing in front of their peers and the jury.

And this is incredibly good for the self-esteem, self-worth, and self-confidence of even the clumsiest child with the worst voice, because later they may be able to use this performance in a completely different field which they are indeed good at!

This experience will stay with them for a lifetime: because for once, they were not laughed at or scolded for not being as good at something as others, but were publicly encouraged and the other kids and adults were happy for them, about what they did!

Just like in city running races, there are pro or semi-pro runners who finish light years ahead of everyone else, but the spectators also applaud and cheer on those who are only the last ones to barely drag themselves through.

The happy little faces of each child after their performance! Oh my God, you should have seen them, dear Reader! ❤

Congratulations to the winners once again! And to all the participants as well; they were really great, and I'm looking forward to the next year's event where I can hear them again, and there will certainly be others too, who will feel like also singing.

I was especially happy that the day was about FOLK SONGS, because these 21st century children and teenagers sang melodies that hundreds of thousands and even millions, have sung before us, before them, for centuries:

"The present rests on the past, and the future on it"...

These students have a future, although they might not be aware of that.

Thank you again for the invitation and for the kindness of the hosts, and I wish the children much joy in singing!

Love,
Andrea Gerák

BOOKING »

---

Kapcsolódó bejegyzések // Related posts: