VISSZAPILLANTÓ: Mit várhatunk 2021-ben? -1.

Egy évvel ezelőtti, ma is aktuális gondolatok, amelyeket egy Mustó Péter atyával készült interjú ihletett. Nézzük meg magunknak: hogyan érvényes mindez ma, 2022-ben?

Jan 09, 2022

Túl vagyunk a 2020-as éven, amely fenekestül felforgatta az egész világot (bár akadnak kivételek, például Tanzánia), és már túl vagyunk 2021. első hetén is. Gyaníthatóan elmaradnak az ilyenkor szokásos újévi fogadalmak, sokan határidőnaplót sem vesznek, mert minek, ha úgyse lehet menni sehova, ki tudja, meddig tartanak még a lezárások, és mikor jönnek újabbak...

Azonban még mindig itt vagyunk, élünk, csak az utolsó 100 évben kollektíve sokkal súlyosabb helyzeteket is átéltünk. Az emberiség még mindig túlélt. Hogyan éljük túl 2021-et is?

Ki-ki összefoglalhatja saját magának, hogy milyen volt az előző éve, illetve mit vár el idén, mit szeretne megvalósítani, elérni, megtenni, de 2020. tapasztalatai alapján most tényleg nem könnyű bármit is tervezni.

A magyar kormány éppen ma jelentette be, hogy a mostani korlátozások még a hónap végéig érvényben lesznek. Először csak egy hónap, decemberig, aztán januárig, aztán februárig... Mint ahogy tavaly azért nem volt se március 15., se húsvét, se augusztus 20., hogy "majd a következő alkalmakkor már ünnepelhessünk", hogy "a karácsony karácsony lehessen" - aztán se október 23. nem lett, se karácsony, se szilveszter... Az egyik angol szó, amit mindannyian megtanultunk: lockdown.

Na mindegy, ne hátra nézzünk, hanem előre! Csakis bizakodással, jó kedvvel lehet építeni, tervezni.

Nálam ez a folyamat (az újévi tervek szövögetése) talán egy kissé hosszabb, mint azoknál, akik már ilyenkorra kidolgozták az éves csatatervet: mivel a születésnapom a hónap közepén van, még a körülötte lévő napok is bőven adnak alkalmat összegzésre, elmélkedésre, álmodozásra, az esedékes ön- és világmegváltó gondolatokra és stratégiákra.

A koncerteket, fesztiválokat egyéb fellépéseket hosszú ideje jégre tették a szigorú intézkedések, lezárások, bezárások, nemcsak az énekesnő és zenésztársai bánatára (hiszen ez lenne a valódi munkánk legfontosabb része); ez nem jó sem a közönségünknek, sem a rendezvények, kultúra, vendéglátás, közösségi élet, turizmus egyetlen vállalkozójának, szereplőjének sem. De azért továbbra is megtesszük, amit lehet, és reménykedünk, hogy hamarosan újra dolgozhatunk! (Ez itt a reklám helye: Gerák Andrea művésznő a jelenlegi helyzetben is vállal fellépést kislétszámú, zártkörű, a szabályok által engedélyezett eseményeken: születésnapi köszöntés, stb. Információk, kapcsolat)

Áttérve az évkezdéshez illő, emelkedetteb gondolatokra: sokat olvasgatok mostanában, és itt egy minisorozatban szeretnék továbbadni néhány elgondolkodtató írást, amelyekről úgy látom, különösen jól lőtték be, hogy mi is folyik a Földön, milyen irányba foroghat tovább a kerék, mit is tehetünk mi, akár egyénenként, akár együtt. Ne félj, kedves Olvasóm, semmiféle gyíkemberes összeesküvés-elméletről, sátáni jóslatokról, Q-anonról vagy hasonlókról nem lesz szó, a szerzők csupán saját megfigyeléseiket, tapasztalataikat fejtik ki, illetve mindenki számára nyilvánosan elérhető tényekre utalnak.

Kezdeném az idézetek sorát egy Mustó Péter jezsuita szerzetessel készült karácsonyi interjúval. A beszélgetés az alábbi néhány bekezdésnél jóval hosszabb, és több témát is érint. A riporter Borbás Barna.

– Majdnem egy éve tart a felfordulás a koronavírus miatt. Hogyan élte meg ezt az időszakot?

– Ne értse félre, de engem első perctől zavar, hogy szinte csak a vírusról lehet beszélni. A helyzet rendkívüli, de nem akarok mindent félretenni miatta.

– Nem is fél?

– Minden betegségtől félek. És persze meghalni sem szeretnék, ezért az óvatosságot sem ítélem el, sőt én is megteszem, amit lehet. De lássuk be: az élet maga veszélyes. Gyárthatunk gyógyszereket, fejleszthetjük magunkat, építhetünk magunknak menedéket, de végső soron az életünk fölött nem mi rendelkezünk. Erre emlékeztet a járvány is.

– Hogy érti, hogy „nem mi rendelkezünk”?

– A nyugati világ társadalmai úgy vannak berendezve, hogy szeretnének mindent kézben tartani, minden folyamatot elejétől a végéig ellenőrizni. Azt is, hogy mikor születünk és azt is, hogy mikor halunk meg.

Már-már vallásosan hiszünk a politikusokban, az orvosokban, a járványügyi szakemberekben, hogy kiszámítható világot teremtenek nekünk. Ezzel szemben a koronavírus azt a valóságot helyezte a középpontba, ami mindig is itt volt, csak nem akartuk észrevenni: hogy valójában sosem rendelkeztünk minden fölött.

Az élet bizonyos szektorai fölött persze igen, de nem lehet teljesen meghatározni, hogy mi befolyásolja a működésünket. Nincs mindenre gyógyír és biztosítás.

– Pedig ez talán a legerősebb emberi hajlam: mindent megoldani, mindent ellenőrizni. Most például itt a vakcina, amivel legyőzhetjük a világjárványt.

– A vakcinában sokan bíznak, pedig kutatók figyelmeztetnek, hogy a vírus megváltozhat, és akkor az oltóanyag-fejlesztés kezdődhet elölről. Ettől még nem mondom egy percre se, hogy ne kellene a vakcinán dolgozni, keresni újabb és újabb megoldásokat, de tudatosítani kell, hogy sosem fogunk minden fölött rendelkezni, minden fájdalom- és veszélyforrást kizárni. Ez persze félelemmel tölt el bennünket. Én azt tanítom: ezzel a bizonytalansággal és a biztos halál tudatával kell élnünk, és így is lehet szépen élni. Reménységgel és örömmel. Mert így is lehet örülni a szép időnek, az embertársaimnak, egy jó vacsorának – sorolhatnám. Amikor betegségek jöttek rám, amikor éreztem, hogy öregségem visszafordíthatatlan, amikor ráksejteket találtak bennem, mindig végig kellett játszanom magamban, hogy ne arra fókuszáljak, amitől félek, hanem a félelem ellenére, a gyógymódok keresése mellett, próbáljak megmaradni az életnek azon az oldalán, ami örömtelivé, érdekessé, meglepővé teszi."

A teljes interjú Mustó Péter atyával a Válasz Online oldalán található; érdemes magadhoz venni egy pohár jófajta bort, egy csésze teát vagy kávét, és figyelmesen elolvasni egy nyugodt sarokban. Sokmindent érint még: természetesen a karácsonyt, a kereszténységet, általában a szellemiséget, egyházat, egy kis politikát, szegénységet, segítséget, tiszteletet, magányt, egészséget, betegséget, sportot, meditációt, gyerekeket.

„Volt okom félni, de a lelkem ereje védelmezett” – karácsonyi látogatás Mustó Péter atyánál: https://www.valaszonline.hu/2020/12/24/musto-peter-interju-karacsony

****

Meditáció a Duna-parton

Még egyetlen idézetet hadd emeljek ki belőle:

"Mert a meditáció lényegét tekintve figyelemgyakorlat. Ez nem keleti, nem nyugati, hanem általános és emberi."

Érdekes elolvasni, hogy mit jelent egy keresztény pap számára a meditáció, hogyan gyakorolja.

Számomra sokáig meglehetősen misztikus volt, és akárhányszor próbáltam meditálni, bármilyen technikával, halálosan unalmasnak tartottam, sőt, olyan is előfordult, hogy kifejezetten idegesebb lettem tőle.

Egészen addig, amíg valahol nem olvastam egy magyarázatot, aminek az volt a lényege mint amit itt Mustó atya mond. Nem feltétlenül csak úgy lehet meditálni, hogy az ember órákon keresztül mozdulatlanul üldögél valamilyen kifacsarodott pózban, és a semmibe réved, vagy szemét átszellemülten lehunyva lemegy alfába, hanem egyfajta meditálás lehet az is, amikor például énekelünk, táncolunk, úszunk, vagy éppen szeretkezünk. A lényeg a pillanat teljes átélése, megélése, az, hogy minden más megszűnik létezni, és csak arra figyelünk, amit csinálunk.

Azóta tudok és szeretek meditálni :)

Gerák Andrea-féle meditálás: népdalműsor az Idősek Napján, 2019. október, Kazincbarcika. Fotó: Mara Fotó

Itt bele is hallgathatsz, hogy csinálom

Itt pedig meg is hívhatsz ~~meditálni~~ énekelni

Amit még használok: fényképezés és biciklizés - az egyik legjobb dolog, ami történt velem tavaly! Ha jól számolom, huszonöt év után újra bicajozok, amit gyerekkoromban nagyon szerettem. Kaptam egyet egy kedves barátnőmtől, akinek a családja nem használta. Mostanában szinte mindenhová azzal megyek.

A Dunakanyart pedig imádom!

Néhány pillanat 2020-ból: (még keresek több képet is, csak most olyan csodaszép idő van, megyek bicajozni meg énekelni :) )