Köszönöm, hogy itt vagy! - Thank you for being here!
Kedves Olvasóm!
Szeretném neked megköszönni, ha bármilyen részed is volt vagy van azokban a jó dolgokban, amik mostanában történnek velem.
//
Dear Reader,
I would like to thank you if you have had or have any part in the good things that have been happening to me lately.
MAGYAR
(ENGLISH below the pictures)
Mik is ezek az örömteli események?
Néhány héttel ezelőtt, az év első 1-2 hónapjában igencsak a padlón voltam: váratlanul nem lett többé kiadó a kis házikó, amiben hosszabb ideig reméltem lakni, és március utolsó napjaiig még nem tudtam, hogy lesz-e fedél a fejem fölött.
Amellett iszonyatosan frusztráltan éreztem magam amiatt, hogy kb. tízezer rajongó, barát, ismerős, zenei kapcsolat mellett (jó részük valóban személyes ismerős), akik közül sokan mondogatják: milyen fantasztikusan tehetséges vagyok, milyen ritka gyönyörűen énekelek, stb. - 55 évesen, télen is az utcán kell énekelnem a beteg lábammal, hogy egyáltalán enni tudjak, és a lelkemet is kiteszem, hogy a művészi munkáimmal másoknak örömet szerezhessek.
Besokalltam, és úgy döntöttem, hogy ha ennyire nem értékelik, amit csinálok, akkor egy időre hagyom a fenébe az egészet, és mással foglalkozom.
Ezt be is jelentettem:
Meg a Facebookon, egyéb helyeken is.
Na, ezután jött az érdekes csavar, több részletben.
1. Néhány nappal később felkértek egy nyári fellépésre, a Fililibi Projekttel, hegedű-ének duónkkal, az új, kismarosi Présház Lakásszínházba
2. Felhívtak telefonon az RTL Klubból azzal, hogy valaki beajánlott nekik a következő tehetségkutató műsorukba, a The Voice-ba, ami magasan jobb színvonalúra várható mint az X-Faktor. Egy picit vacilláltam, de pénteken elmentem a válogatóra, és azt hiszem, egész jól sikerült 🙂 Május végén fogok róla tudni többet. Egyébként egy Édith Piaf számot tanultam meg gyorsan, az nagyon jól passzol hozzám, meg még néhány dalba belehallgattak. Enya: May It Be, Bette Midler: The Rose, Brian Hyland: Sealed With a Kiss, és egy saját számom, Árva az a madár:
3. Meghívtak Lengyelországba egy koncertre, egy magyar (!), trianoni emlékprogramra, a Varsó közelében lévő Báthory Tanyára. Hallgasd meg, mit mond a házigazda ötéves kisfia a lengyel-magyar barátságról:
És közben sikerült is elköltöznöm a Dunakanyar egyik partjáról a másikra, egy szentendrei kis garzonba. Ami sokkal praktikusabb, pláne az ország talán legművészibb városában. Neked elárulom: öt éve, amikor eldöntöttem, hogy 20 év külföld után hazaköltözöm, Szentendrére gondoltam, hogy az lenne a nekem való hely. Hát, most kanyarokkal ugyan, de eljutottam ide.
Fura dolog ez az univerzum, nem?
Most így több szinten is megtapasztaltam, amiről sokat beszélnek, írnak önfejlesztő szakemberek, motivációs guruk, filozófusok: előfordul, hogy el kell engedni a dolgokat, és akkor fognak megtörténni. Akkor fogod megkapni, amire vágysz, ha nem foglalkozol vele, ha már eltetted a "hátsó polcra".
Ugye, neked is volt már valami ilyesmi?
És a csoda: hirtelen sokkal több energiám és jobb kedvem lett, célok, álmok, vágyak újjáéledtek. Nagyon élveztem az új dal megtanulását ( a Non, je ne regrette rien azért nem egy piskóta szám egy magyar népdalénekes számára, és meg kell mondjam: bátran és büszkén vállalhatom színpadon!), az egész készülődést (még elkezdtem pluszban kondizni is! 💪), a meghallgatást is élveztem, bár kissé izgultam.
Igen, sok mindent szeretek csinálni, és ezek közül pár tevékenységemmel másoknak is szép pillanatokat adok. Például a verseimmel; ezt publikáltam legutóbb:
Tartozom valahová
De most újra felfedezhettem, hogy igenis az éneklés az, amit képes vagyok igazán megszállottan csinálni.
Képzeld el: éjjel 3/4 12-kor is gyakoroltam az egyik üres aluljáróban, amikor már nyugodtan kiereszthettem a hangomat 😄
És az éneklés az, amivel mindig is a legnagyobb hatást tettem másokra.
(A másik meg a tánc, amit szintén évtizedeken keresztül csináltam, és még újra szeretném, csak ahhoz a lábamat egy kicsit meg kell gyógyítani.)
Nos, úgy tűnik, végre elindult valami, és talán már nem leszek sokáig rákényszerülve arra, hogy az utcán énekeljek, hanem az 50 éves színpadi évfordulómat méltóbb módon ünnepelhetem, sok-sok embernek énekelve és lelki táplálékot nyújtva, amire igencsak szükség van manapság.
Köszönöm szépen, hogy ezt elolvastad, és főleg azt, ha ebben bármilyen módon szerepet játszottál: vásároltál az albumaimból, dobtál valamennyit a virtuális kalapomba, biztattál, megmutattad másoknak a dalaimat, videóimat, írâsaimat, vagy akár "csupán" gondolatban küldtél felém jó energiákat 🥰
Neked is hasonló csodákat kívánok az életedben, és most egy nagyszerű hetet,
— Gerák Andrea
U.i.:
Fizetős feliratkozóim (és azok, akik más, kézzelfogható módokon támogatnak) külön emailben kapnak tőlem egy gyönyörű születésnapi köszöntőt, amit továbbküldhetnek annak, akit majd szeretnének felköszönteni. Egy Kolozsvár melletti faluból való, és a tavaly tavaszi kertemben énekelem (lásd a fotót alább)
Tetszett ez a bejegyzés?
Ha szívesen támogatnád a munkámat, kérlek, kattints erre a nagy sárga gombra, és iratkozz fel a számodra megfelelő opcióval!
Nagyon köszönöm, és azon kívül, hogy ily módon Te is részese leszel az alkotások megszületésének, velem együtt Karma is imádni fog téged! 😍
Alternatív támogatási módok
Ha a banki átutalás (és/vagy egyszeri támogatás) kényelmesebb a számodra:
IBAN: HU15 16200010-10128396-00000000
SWIFT: HBWEHUHBXXX
Magnet Bank, Gerák Andrea
Kártyával:
Stripe (Az ajánlott összeg 1000Ft/2 euró/2 dollár; ez megváltoztatható a Menny. legördülő menüben)
ENGLISH
What are these great news?
A few weeks ago, during the first 1-2 months of the year, I was very much on the floor: unexpectedly, the small house in which I hoped to live for a couple of years was no longer available for rent, and I did not know until the last days of March whether I would have a roof over my head.
In addition, I felt extremely frustrated by the fact that approx. ten thousand fans, friends, acquaintances, musical connections (many of whom say: how fantastically talented I am, how rare I sing beautifully, etc.) - at the age of 55, even in winter, I have to sing on the street with my sick leg to be able to eat at all, and I also expose my soul to bring joy to others with my artistic works.
So I decided that if what I do is not appreciated that much, then I'm going to leave the whole thing for a while and do something else.
I also announced this:
Also on Facebook and other places.
Well, then came the interesting twist!
1. A few days later I was invited to a summer performance with the Fililibi Projekt, our violin-singing duo (Details soon)
2. Got a phone call from RTL Club saying that someone has recommended me for their next talent show, The Voice, which is expected to be of a higher standard than the X-Faktor. I hesitated a little, but I went to the audition on last Friday and I think it went quite well 🙂
I will know more about it at the end of May. I quickly learned an Édith Piaf song, it suits me very great, and they listened to a few other songs, Enya: May It Be, Bette Midler: The Rose, Brian Hyland: Sealed With a Kiss, and one of my own songs:
3. I was invited to Poland for a concert, at a Hungarian program near Warsaw.
4. And in the meantime, I managed to move from one side of the Danube Bend to the other, to a small studio apartment in Szentendre. Which is much more practical, especially in perhaps the most artistic city of Hungary.
Let me tell you: five years ago, when I decided to move back to my home country after 20 years, I thought of Szentendre as the place for me. Well, now with twists and turns, but I got here.
This universe is a strange thing, isn't it?
So here I have experienced on several levels what self-improvement experts, motivational gurus, and philosophers talk and write about: sometimes you have to let things go, and then they will happen. You will get what you want if you don't deal with it, if you have already put it on the "back shelf".
Have you ever had something like this?
And the miracle: I suddenly had much more energy and a better mood, some of my goals, dreams and desires were revived. I really enjoyed learning the new song (Non, je ne regrette rien is not an easy piece of cake, especially for a folk singer, and I have to say I did it well!), the whole preparation (I even started working out extra! 💪) and the audition too, although I was a little nervous.
Yes, I have several "favorite activities" and with some of these I also give other people beautiful moments, for example with my poems, like this one:
But in these past two weeks or so, I could rediscover that singing is what I can do really with passion.
Can you imagine this? One night I also practiced around 23:45 in an empty underpass where I could let my voice out.
And singing is what has always made the biggest impact on others.
(The other is dancing, which I have also been doing for decades, and I would like to do it again, but for that my legs need to heal a little.)
Well, it seems that something has finally started, and maybe I won't be forced to sing in the streets for long any more, but I can celebrate my 50 years on stage in a more dignified way, singing to many, many people and providing soul food which is much needed these days.
Thank you very much for reading this, and especially if you played a role in it in any way: you bought some of my albums, dropped something into my virtual hat, encouraged me, showed my songs, videos, writings to others, or even sent me good energy "only" in your thoughts 🥰
Apparently you are betting on a good horse, as we say it here 👍
I wish you similar miracles in your life, and a terrific week now,
Andrea
Ps: I am sending a small gift to paid subscribers (and to those who have are supporting me in other, tangible ways) in a separate email: it’s a beautiful traditional birthday greeting from Transylvania that I am singing in my spring garden (see first photo above) of last year and that you can send to your loved ones to celebrate their Big Day.
Did you like this post?
If you want to support my work (which I need, indeed), please clicking on this big yellow button and subscribe with the option of your choice.
Thank you very much, this way you will be part of the creative process, and not only me but Karma will love you, too! 😍
Alternative payment options
If a bank transfer and/or a one-time donation is more feasable for you:
IBAN: HU15 16200010-10128396-00000000
SWIFT: HBWEHUHBXXX
Magnet Bank, Gerák Andrea
Bank card:
Stripe (You may change the default amount which is EUR/USD 2.- or HUF 1.000, at the scrolldown menu of the Description)